A sorozat első részében arról beszéltünk, miért lehet hasznos a személyiségtípus-elmélet alkalmazása fiktív szereplők megalkotásánál – vagy akár magában az írás folyamatában is. De hogyan is néz ki ez a gyakorlatban? Nézzük meg közelebbről, miként teheti a személyiségtípus-elmélet bevonása hitelesebbé és életszerűbbé a szereplőket; mindezt példákkal szemléltetve.
Következetesség
Ha az író szem előtt tartja egy szereplő személyiségtípusát, következetesen tudja alakítani a viselkedését. Így elkerülhető, hogy az olvasókat összezavarja vagy bosszantsa egy-egy látszólag szeszélyes vagy oda nem illő tett. Vegyünk is rögtön egy példát!
Példa: Denise Washington őrmester (Nyugtalan Protagonista, ENFJ-T) mindig elsőként lépett be egy rajtaütésnél. Megállíthatatlan volt azóta a nap óta, hogy csatlakozott az egységhez: bizonyítani akart a férfiak tengerében, amely néha majdnem úgy tűnt, hogy elnyeli. Büszkén végzett munkáját, eltökélten tette meg mindig az első lépést, hogy lyukat rúgjon a rendőrség fáradt, ódivatú mentalitásán – éppoly eltökélten, ahogy benyitott egy rajtaütéskor.
A Nyugtalan Protagonista típusleírását alapul véve az író könnyen eligazodik abban, hogy a karakter várhatóan hogyan cselekszik különböző helyzetekben. Bátran, előrelátóan, idealistán és nyugtalanul viselkedik. Ha tudjuk, milyen tulajdonságai és típusból fakadó viselkedései vannak, könnyebb eldönteni például, hogyan reagálna egy kollégával való konfliktusra, egy szerelmi vitára, egy családi halálesetre vagy akár egy olyan egyszerű esetre is, mint amikor egy gyerek felborít egy lámpát. Ez minden történetrészben garantálja a karakter következetességét.
Előfordul, hogy egy szereplő olyasmit tesz, ami elsőre nem illik a személyiségtípusához. Ilyenkor az írónak érdemes gondoskodni arról, hogy valamiképpen indokolja vagy érzékeltesse ezt a „kilengést”. (Erről bővebben a harmadik részben lesz szó.)
Motiváció
A tulajdonság-vezérelt viselkedés figyelembevétele segít az írónak abban, hogy tudatos és átgondolt okokat adjon a karakterei cselekedeteihez – amelyek jól illeszkednek a szereplő múltjához és személyes részleteihez.
Példa: Arman (Magabiztos Logikus, INTP-A) a kalifátusban bolyongott, képtelen örömöt találni apja mesterségében vagy az anyja oldalán lelni megelégedést – s szülei rosszallása sem érdekelte különösebben. A felfedezések izgalma hajtotta egyre tovább, ahogyan az is, hogy a legszebb drágaköveket szedje ki a birodalom nemeseitől. Arman nem érzett bűntudatot amiatt, hogy a gazdagoktól lopott, de azt sem érezte problémának, ha közben ő maga meggazdagszik; mindig jókedvűen, új és agyafúrt tervek után kajtatott.
Miért nem izgatja Arman-t a törvény vagy a szülei akarata? Csak egyszerűen önző lenne? Talán nem. Intuitív, Logikus típusként mindent képes racionalizálni, ami gátat vetne az inspirációjának, és inkább független gondolkodó, mert némileg érzéketlen mások érzelmei iránt. Magabiztos Identitása magabiztossá teszi, de nem kifejezetten törekszik strukturált életre: azt teszi, amit akar, amikor akarja. A Kereső személyiségjegy táplálja kíváncsiságát, és segít, hogy ne zavarják a szabályok áthágása. Kedves gazfickó, de nem hajlandó megbánni önérdekűségét.
Karakterek kölcsönhatása
Ha ismeri az író, hogyan működnek együtt különböző személyiségtípusok, könnyebben találja ki, milyen lehet pozitív vagy negatív a karakterek viszonya – így színes jelenetek, izgalmas történetek születhetnek.
Példa: Luca (Nyugtalan Közvetítő, INFP-T) egyre nyugtalanabb lett alkalmi útitársa miatt. Már önmagában elég rossz volt, hogy a sífelvonó érthetetlen okokból egy éles sziklák felett állt meg, amelyek a tavaszi hó alól meredeztek, de az amerikai, aki mellé ült, ugyanolyan gondatlan volt, mint amennyire ápolatlan. „Haver, szerintem csak leugorhatnánk” – mondta az amerikai (Magabiztos Vállalkozó, ESTP-A), miközben előrébb hajolt, és a közös ülésüket hintáztatta. „Kérem, ne mozogjon. Várjunk inkább, jó?” – kérte Luca fájdalmasan, svájci akcentusú angolsággal, s legszívesebben maradt volna berni műtermében. Az amerikai csak nevetett, majd még jobban lóbálta a lábát. „Bro! Lazulj, bro…”
Ha tudjuk, hogy Luca egy érzékeny, visszahúzódó típus, könnyebb eldönteni, hogyan reagál egy olyan rámenős, de könnyelmű személyiségtípusra, mint a Magabiztos Vállalkozó. Luca retteg a rá leselkedő veszély lehetőségétől, mégis udvarias marad, míg az amerikai biztos saját helyzetértékelésében, és cseppet sem foglalkoztatják mások „mi lenne ha?” aggodalmai. Ha az író eléggé érzi a karakterek típusokból fakadó különbözőségét, a jelenet szinte magától íródik meg.
Belső reakciók
Az eseményekre adott érzelmi reakciók kidolgozása is könnyebb, ha az író a személyiségtípus-elmélet viselkedési iránytűjét használja. Így élettelibb lehet az expozíció és a belső monológ. Vegyünk például egy történetet egy középkorú özvegy férfiról, aki belefáradt a magányba, de nehezen képes kitörni az elszigeteltségéből.
Példa: Christopher (Nyugtalan Építész, INTJ-T) nem tudta, hogyan kezelje, amikor a barista flörtöl vele. Vajon csak hivatásos udvariasság, vagy tényleg tetszik neki? Nem csak beleképzeli az érdeklődést? Már próbálkozott nagylelkű borravalóval és anélkül is, de a lány mindig külön figyelmet szentelt neki – ami hosszú ideje szunnyadó, fiúkamód reményeket ébresztett benne. A gondolat, hogy egy fiatalabb nővel randizzon, zavarba ejtette, és azon tűnődött, képes volna-e valaha önmagának engedélyt adni arra, hogy a vágyai szerint cselekedjen. Persze minden gyötrődő töprengése sem eredményezett nagyobb társas bátorságot, így a találkozásuk aznap reggel is olyan rutinszerűen zajlott, mint mindig.
Ha az író ismeri az adott személyiségtípus belső működését, könnyebb hitelesen bemutatni a karakter lelki folyamatait. Egy Nyugtalan Építész jól illik ehhez a magányos férfi karakterhez: bár élénk a fantáziája és erős a vágy, ez a típus gyakran nehezen lép akcióba, érzéseit inkább racionálisan vizsgálja meg, ahelyett hogy egyszerűen kifejezné azokat – ez a tulajdonság különösen érdekessé, feszültté teheti az ilyen szereplő szerelmi életét.
Önállóság
A regényírókat valamennyire mindig korlátozza saját személyiségük: óhatatlanul rávetítik magukat a szereplőkre, így néha el is homályosítják a karakterek személyiségét a sajátjuk árnyékával. Nagyon eltérő személyiséggel rendelkező karakter fejébe bújni nem könnyű – de ha az író ismeri a különféle személyiségtípusokat, könnyebben elvégezheti ezt a feladatot. Így az is biztosítható, hogy a szereplők világosan elkülönülnek egymástól, még ha ugyanabból az elméből is születtek.
Példa: Az író (Nyugtalan Aktivista, ENFP-T) egy sötét hangulatú történetet ír egy kertvárosi párról, akik egyetlen tinédzser gyermekük halálát próbálják feldolgozni – a fiú ittasan vezetve halt meg autóbalesetben. Az író úgy dönt, hogy az apa egy Nyugtalan Logisztikus (ISTJ-T), ezért utánanéz, ez a típus hogyan küzd meg egy ilyen traumával. Maga az író, aki a gyász pillanatában természeténél fogva a szeretteihez fordulna segítségért, arra jut, hogy az apa karaktere valószínűleg elfojtja a fájdalmát, és végül az alkoholizmusba menekül, hogy elrejtőzzön az érzelmei elől.
A hiteles karakterábrázolás olyankor is lehetséges, ha számunkra idegen személyiségről kell írni – a személyiségtípus-elmélet minden esetben „idegenvezetőként” támogatja az írót más emberek lelki-szellemi táján.
Rugalmas inspiráció
Ha a szereplők jól meghatározott személyiségtípusokkal rendelkeznek, az írók fantáziája azonnal meglátja, hogyan élhetnének ezek a karakterek – ebből remek történetötletek születhetnek. Ha világosak a karakterek viselkedésbeli, módszerbeli vagy akár hosszú távú célok szerinti különbségei és összecsiszolódási lehetőségei, az írónak is könnyebb dolga van. A különféle típusok várható találkozása csupán kiindulópont – a szereplők döntései felett továbbra is az író rendelkezik nagy szabadsággal.
Példa: Az egymástól markánsan eltérő típusú szereplők között azért születhet szoros kötelék, mert eltérő tulajdonságaik jól kiegészítik egymást – így igazi csapatot alkotnak. Ám ugyanezek a típusok akár utálhatják is egymást, csupán mert nem elég érettek ahhoz, hogy felismerjék a kiegyensúlyozott együttműködés előnyét a makacs „én majd megoldom egyedül” hozzáállással szemben. Ugyanígy, két nagyon hasonló személyiségtípussal rendelkező szereplő összhangba kerülhet „rokonlelkűként”, de komoly összetűzéseik is lehetnek kultúra, hit vagy belső motiváció terén – annak ellenére, hogy jellemük hasonló.
Akár összehozza, akár szembeállítja karaktereit a személyiség, az író nagyobb mélységet érhet el, ha a mozgatórugók jól felismerhetők a személyiségtípus-elméletben. Persze attól, hogy a szereplők mélyek és következetesek, még nem kell kiszámíthatóknak lenniük – erről szól majd a következő rész.
További olvasnivaló
Nézd meg a regényírásról szóló sorozat további részeit:
Személyiségtípus-elmélet a regényírásban I.: Személyessé tenni a karaktereket
Személyiségtípus-elmélet a regényírásban III.: Határok és szabályszegés
Személyiségtípus-elmélet a regényírásban IV.: A gonoszság mélységei – “rosszfiúk”
Személyiségtípus-elmélet a regényírásban V.: Olvasói személyiségtípusokhoz írni
Személyiségtípus-elmélet a regényírásban VI.: Hogyan válhat a történet sokak számára vonzóvá?